|
A 24 órás verseny története Andy Milroy, ultrafutó történész és statisztikus által biztosított adatok alapján összeállította Ian Cornelius. A feljegyzett történelem előtti idők óta futó ember érdeklődése felébredt az iránt, mekkora távot tehet meg a nap egy ciklusa alatt, "naptól-napig", ahogy nevezték. Az első feljegyzett egynapos futóteljesítmények majdnem 2500 évvel ezelőtt történtek az antik Görögországban, időszámításunk előtt 479-ben, mikor egy futó Planta-ból Delfibe futott, egy napon belül téve meg a 182 kilométeres oda-vissza utat. Az első sikeres, valamennyire mai értelemben vehető 24 órás futás a tizenötödik vagy tizenhatodik században volt. A résztvevők a Török Birodalom általában perzsa futárjai (peichs) voltak, akik Konstantinápolyból (Isztambul) Adrianople-be (Edirne) futottak. Ez hozzávetőlegesen 200 kilométernek felel meg. A 24 órás verseny 1806-ban, az angliai Newmarket-ben született meg, Abraham Wood, és a később Barclay Kapitány néven ismertté vált Robert Barclay Allardice összecsapásából. A verseny nem hozott nagy izgalmakat, mert Wood 35 kilométernél kiszállt. Szakértők úgy jósolták, hogy Barclay, a 19. század nagy atlétikai alakja, 216 kilométerig juthatott volna 24 óra alatt. Később, 1809 nyarán, Barclay lett az első ember, aki egy mérföldet futott/gyalogolt minden egyes nap minden egyes órájában 1000 mérföldön (1609 km) keresztül. Ez mindössze kilenc órával kevesebb idő, mint hat hét. 1823-ban Russell, egy fiatal ír, 204 kilométerig jutott 24 óra alatt. Az 1870-es évekig, a hatnapos versenyek megjelenéséig, már nem születtek számottevő eredmények. Ekkor az amerikai Edward Payson Weston 500 mérföldet (804 km) tett meg hat nap alatt, és a versenyei első napján gyakran jutott 180 kilométerig vagy tovább. Aztán az angol Charles Rowell 241 kilométert ért el 1880-as években, egyik hatnapos versenyén. 1931 áprilisáig nem sikerült az eredményen javítani. Ekkor egy dél-afrikai, Arthur Newton, aki 5 Comrades Marathon győzelmet és egy második helyet szerzett 1922-1927-ig, 24 órás versenyt rendezett Hamiltonban, Ontarióban, fedettpályán. 245,113 kilométert ért el. A versenyt nagy részében az ausztrál Mike McNamara vezetett, alig több, mint 14 óra alatt futotta az első 100 mérföldet. Arthur Newton a második világháború után Nagy Britanniába költözött, és rávette az Országúti Futók Klubját, hogy szervezzenek 24 órás versenyt, amit aztán Motspur Parkban, 1953 novemberében tartottak meg. A győztes a nagy Wally Hayward lett, a Comrades ötszörös bajnoka (1930, 1950, 1951, 1953, 1954). A világ addigi legjobb eredményét, 256,4 kilométert futotta. A következő csúcs 1973-ban született. Ron Bentley, egy 41 éves Tipton-i bányász 259,603 kilométert ért el. A 24 órás versenyek eddig csak Nagy Britanniában, Olaszországban és Dél-Afrikában váltottak ki érdeklődést. Mikor Tom Roden 251 kilométert futott a londoni Crystal Palace-ben, 1977-ben, sok más országban is érdeklődni kezdtek a verseny iránt. 1979 novemberében a nagyszerű francia futó, Jean-Gilles Boussiquet, korábbi futballista, megpróbálkozott az egynapos futással. 257 kilométert futott, majd Angliába utazott, ahol 1980 októberében 264,108 kilométert ért el pályán. Egy hónappal később Niort-ban, Franciaországban javította meg a legjobb országúti eredményt, 255 kilométerre. A svájci Lausanne adott otthont az első nagy nemzetközi 24 órás versenynek 1981-ben. Boussiquet valamennyi résztvevőt maga mögé utasítva új magasságokba emelte a világ legjobb eredményét, 272,624 kilométerre. Valószínűleg 1981 volt az az év, amikortól a versenyszám nagykorúságát számíthatjuk. Három futó is 269 km fölött futott abban az évben. Yiannis Kouros színrelépése 1984-ben New York-ban benevezett a hatnapos versenyre. Első ultratávú pályaversenyén 262 kilométert tett meg az első napon, 165 kilométert a másodikon, 146,4-et a harmadikon. Az ultrafutó világ tapasztalt képviselői az elkerülhetetlen összeomlásra, feladásra számítottak, de ez nem történt meg. Yiannis Kouros 20 kilométerrel megdöntötte George Littlewood 96 éve fennálló hatnapos rekordját! Kouros még abban az évben visszatért az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen egy 24 órás versenyen Queens-ben, New York-ban. A 100 kilométeres részideje 6:54:43, a 100 mérföldes 11:46:37, a 24 órás eredménye pedig 284 kilométer volt, annak ellenére, hogy az utolsó mérföldjét 27:50 alatt tette meg. 10 kilométert adott hozzá az addig fennálló legjobb 24 órás eredményhez! A következő évben került megrendezésre a francia Montauban 48 órás bajnoki kihívás. Kouros is a meghívottak között volt, hiszen hatnapos versenyén New York-ban, úton a világcsúcs felé, a 48 órás csúcsot is megjavította. Nem zavarta a tény, hogy még egy nap áll előtte. 23 óra alatt 283,6 kilométert futott, megállt pihenni egy órát, így is könnyedén megjavítva a világ pályán elért legjobb eredményét. Aztán továbbindult, 452 kilométerre javítva a világ legjobb 48 órás eredményét. Keményebb kihívás várta ugyan abban az évben később, mikor visszatért New York-ba, a Gloria hurrikán. A Queens-ben található, a verseny színhelyéül szolgáló egy mérföldes körre 5 órán keresztül 100 kilométeres szél, vízszintes eső, hulló törmelék zúdult. Kourosnak a teljes 24 órára szüksége volt, hogy az ugyan ezen a pályán elért korábbi országúti legjobb eredményét megjavítsa, 283,463 kilométert futva. Erőteljes rivalizálás a női mezőnyben Eleanor Adams nagyszerű versenyt vívott Hilary Walker ellen fedettpályán, Milton Keynes-ben 1981-ben. Mindössze 10 perc volt közöttük 100 kilométernél, azonban Walker deréksérülés miatt lassulni kényszerült. Adams 227,261 kilométert ért el. 1988 augusztusában Hilary Walker vitte új magasságba az országúti legjobb eredményt, 236,452 kilométerrel Nagy Britanniában, Preston-ban. Ezután 1989-ben Melbourne-ben Adams 240,169 kilométert, a világ legjobb eredményét és teljes pályafutásának legjobb teljesítményét érte el. Nemzetközi Bajnokságok Az első nemzetközi bajnokságot 1990-ben Milton Keynes-ben, Nagy Britanniában tartották, egy 890 méteres körön, fedettpályán, egy bevásárlóközpont körül. A helyszín védelmet nyújtott az időjárás viszontagságaival szemben, de könyörtelen márvány talaja nagy igénybevételt jelentett a lábnak. Talán korábban sosem látott erősségű 24 órás mezőny gyűlt össze a versenyre. Don Ritchie is a futók között volt. Őt nagyszerű 100 kilométeres futónak tartották, de 24 órán csak gyenge eredményei voltak. Ez most megváltozott. Elfutott a mezőnytől, 12:56:13-as idővel érve el a 100 mérföldes résztávot, 200 kilométerhez 16:31:08-ra volt szüksége, és 267,543 kilométerrel fejezte be a versenyt, új fedettpályás legjobb eredménnyel. Eleanor Adams hasonló hatással volt a női versenyre. 19:00:31 alatt futotta a 200 kilométert, addigi legjobb bármilyen pályán, a végső 237,861 kilométerénél pedig csak a szintén általa tartott legjobb pályaeredmény volt több. Kouros visszatér, hogy elérje legjobb eredményét 1995-ben Franciaországban, Surgeres-ben, rövid visszavonulás után, Yiannis Kouros visszatért az ultrafutás világába, ezúttal ausztrál állampolgárként. A 48 óra első napján megjavította a világ legjobb pályaeredményét, 285,363 kilométert futva. A következő évben, kiváló formában érezve magát, az ausztráliai Coburg pályán 294,104 kilométerre javította a csúcsot. Kouros régóta kinyilvánított célja 300 kilométer lefutása volt 24 óra alatt. Ebben a törekvésében az esős időjárási körülmények akadályozták következő 24 órás versenyén 1997 márciusában, Canberrában, de így is megjavította a világ legjobb pályaeredményét, 295,03 kilométerre. Továbbra is a 300 kilométert célozva, és hallva, hogy jobb időjárási körülmények várhatóak a Coburg pályán hat héttel később, újabb kísérletet tett. 200 kilométerig jól haladt, de derék és térdsérülések miatt meg kellett elégednie 266,18 kilométerrel. Visszatért Surgeres-be egy újabb kísérletre a 48 órás csúcs megjavítására, de megint sérülés akadályozta. Ésszerű módon rászánta a szükséges időt a gyógyulásra, Európában maradva a nyáron. Októberre készen állt, amennyire csak állhatott. Benevezett az éves Sri Chinmoy 24 órás versenyre Adelaide-ben. Itt valósította meg mesterművét, 303,506 kilométert. A verseny után nyomatékosan kijelentette, hogy arra számít ez a csúcs évszázadokig fog fennállni, és hogy soha többé nem indul 24 órás pályaversenyen. Teljesítménye 10 %-kal jobb, mint a következő legjobb futóé, és közel lehetetlennek tűnik a megdöntése. Az ehhez az eredményhez szükséges sebesség 4:45 perc/km átlagban, a teljes 24 órára. Könnyen igaza lehet abban, hogy a rekord évszázadokig fennáll. 27,3 kilométerrel több, mint a legközelebbi futó eredménye (Anatolij Kruglikov), ami olyan mértékű dominancia, amit az atlétikában talán csak Tomoe Abe 6:33:11-es 100 kilométeres idejéhez lehet hasonlítani. Siderenkova, Lomsky, Reutovich Időközben a női 24 óra is fejlődött. Sigrid Lomsky, a német 100 kilométeres válogatott korábbi erőssége új országúti legjobb eredményt, 243,657 kilométert ért el Bázelben, 1993-ban, 51 évesen megnyerve Európa Bajnokságot. Eredménye kétségtelenül a világ legjobb eredménye volt, míg Elena Sidorenkova 248,901 kilométert nem futott egy fedettpályás versenyen Oroszországban, Podolsk-ban, 1996-ban. Ezt az eredményt azonban nem lehetett hitelesíteni. 1998 májusában egy újabb orosz nő, Irina Reutovich futotta túl a világ legjobb pályaeredményét, 242,624 kilométerrel, a nemzeti bajnokságon Moszkvában. Reutovich az ezredforduló domináns női 24 órás futójává vált. Bérces Edit 2002 szeptemberében Bérces Edit 250,106 kilométert, a világ legjobb eredményét érte el Veronában. Teljesítménye új célt jelent a törekvő női ultrafutók számára. Összefoglalás A versenyszám nagy utat tett meg 1953, az első amatőr 24 órás verseny óta. A túlélés próbájából az önismeret, taktika és tapasztalat versenyévé vált. Mindazonáltal, a 24 órás futás késhegyig kiélezett verseny, modern harcosai mindent megtesznek, hogy megvalósítsák az optimális sebességet, kockáztatva a mindig fenyegető lehetőséget, hogy a kimerültség és sérülés szakadékába zuhannak. Ezért olyan lenyűgöző és vonzó a 24 órás verseny. |