Mit nevezünk szuper- vagy ultramaratonnak?

Szupermaraton bármely szervezett keretek között zajló futóverseny, amelynek távja hosszabb, mint a hivatalos maratoni táv (42195 méter, azaz 26 mérföld 385 yard). A legrövidebb standard táv 50 kilométer, a felső határ pedig talán a csillagos ég.

Szupermaratonokat futnak országúton, körpályán, 400 méteres atlétikai pályán és főleg Amerikában terepen, erdei ösvényeken, ami engem a hazai teljesítménytúrákra emlékeztet.

A szupermaratoni versenyek szabályai nem teszik kötelezővé a folyamatos futást, a résztvevők gyalogolhatnak, megállhatnak frissíteni vagy megmasszíroztatni magukat, akár még aludhatnak is - persze a saját idejük kárára.

A versenyek talán az alábbi fő csoportokra oszthatók:

• Viszonylag rövidebb, egynapos versenyek, itt a táv 50-100 km, esetleg 6 vagy 12 óra (ekkor a futóidő adott és ezalatt próbálnak a versenyzők minél több kilométert teljesíteni). Ilyen a Tisza-tó kör, a bécsi Práterben rendezett 100 kilométeres verseny vagy a 24 órás versenyekkel együtt rendezett 12 órás futamok. Az ilyen versenyeken a legjobbak 4-5 perces vagy akár ennél is gyorsabb kilométerátlagot futnak, edzésük és képességeik nem túl sokban különböznek a maratonfutókétól.
• 2-5 napos, napi szakaszokból álló versenyek. Ilyen a Fertő-tó kör vagy a Bécs-Budapest szupermaraton. Az ilyen típusú versenyeken is a gyors futóké a főszerep, bár a sikeres részvétel feltételei között megjelenik a napok közötti regenerálódás képessége.
• Egy szakaszból álló, hosszabb távú versenyek. Ilyenek a 100 mérföldes (160,9 km) amerikai terepversenyek, a 246 kilométeres Spartathlon, a 24-48 órás, körpályán rendezett futások. Itt már alapvetően más készségek szükségesek, mint az első két kategóriában. A versenytempó még profi szinten is alig gyorsabb, mint 6 perc/km, ezért a sebesség vagy gyorsasági állóképesség szerepe minimális. Ami számít, az a szervezet energiamozgósító képessége, a helyes frissítés és persze a lelki tényezők.
• Extrém távú, szakaszos vagy folyamatos versenyek. Ezekre példa a Sri Chinmoy 3100 mérföld, a Transzamerika verseny, több mint 4200 kilométer, ahol a napi átlagos szakaszhossz 72 kilométer vagy a rossz hírű Transzausztrália a maga 66 nap alatt teljesítendő 4800 kilométerével. 2003-ban első alkalommal rendezték meg a Transzeurópát 5100 kilométeres távon Lisszabon-Moszkva útvonalon. Ezeken a versenyeken a döntő tényező a szervezet folyamatos regenerálódási képessége.
• Végül, de nem utolsósorban megemlíteném az expedíciós futást (journey running), ahol a futó egyedül, nem szervezett versenykörülmények között tesz meg soknapos, extrém távokat. Ilyen volt Sipos István 2000. évi országfutása vagy Szarvas Mátyás kéktúra-futása.

Bővebb olvasnivalóért ajánlom Sipos István linkgyűjteményét: ultramarathon.lap.hu

Vissza a nyitólapra