Itt a nagy nap, amit vártam

Megvagyok, minden hibátlan

Készültem én, ahogy tudtam

De a melegítést buktam

Tömeg van, előre állok

Nézem a tűzijátékot

Adrenalinnal a fejben

Emberek közt startketrecben

Izgulok, ami jó ómen

Végre rajt, indít a sómen

Futni kell, mert ezt akartam

Három óra, ennyit adtam

Magamnak hogy teljesítsek

Negyvenkettőt egyben, igen

Kerülgetek embereket

Az elején csak így lehet

Jól haladni a tömegben

Sportos ország így van rendben

Futok, futok, jól haladok

Szívem dobog, gyorsan dobog

Jól haladok, jól is vagyok

Nézelődök, még vigyorgok

Tudom, múlandó állapot

Nyomom, de messze még a cél

Ismerős utcák, Oktogon

Voltam már itt, futok nagyon

Nem érdekel a pulzusom

Haladnom kell, mert hajt a vér

Nézek jobbra, nézek balra

Az emberek bíztatása

Érkezik minden irányból

Kedves dolog, felnyalábol

Futok, futok, itt a Duna

Szívem dobog, de még ura

Vagyok a testemnek, fura

Érzés, a hídon átjutva

Ismerős sporttárs bukkan fel

Kicsit előttem, beérem

Bíztató szavak, majd tovább

Haladok előre, a láb

Még visz, ahogy vinnie kell

A levegőm sem fogyott el

Nagyszerű, még jól vagyok, hej

Futok, futok, még szárnyalok

Rakparton és Margit-hídon

Itt a sziget, ismert terep

Frissítőhely, banánt nyelek

Ivással is próbálkozom

Rossz mozdulat, jól lesodrom

Az asztalról az italom

Majd Óbudán bepótolom

Van tartalék, azt gondolom

Ha tévedek, majd feltolom

A maximális pulzusom

És persze ez nem minden ám

Még van nekem egy adu-ász

Ez lenne az akaratom

És ha kell, majd jól felnyomom

Azt a küszöböt, ami fáj

Na vegyél vissza kisfiú

Nem Kenyában születtél, bár

Jó lett volna, nem rajtad múlt

Vésd észbe, nem vagy Szupermen

Csodák sincsenek, így ebben

A tudatban kergesd magad

Ja igen, és igyál sokat

Futok, futok, még haladok

Itt a féltáv, nem haldoklok

Esik eső, hűvös van ma

Tökéletes maratonra

Vajon nekem milyen nap lesz?

Csak most kezdődik a nagy meccs

Önmagammal, hát lejátsszuk

És nemsokára meglátjuk

Hogy melyik énem a nyerő

Balra Duna, jobbra Buda

Ez a rakpart megint, újra

Délnek tartok, velem az erő

De jaj, valami történik

Olasz futók érnek be itt

Kiket korábban elhagytam

Órámra nézek és nyomban

Látom, hogy valami gond van

Ahogy legrosszabb álmomban

De tudtam, ez a valóság

Olaszoké az igazság

Ők nyomták augusztusban

Én meg a szigeten ittam

Kicsit loholtam nyomukban

Majd néztem utánuk hosszan

Irigykedve, és veszítve

Néhány pozíciót nyomban

Futok, futok, már fáradok

Tizenhét van még, sok, túl sok

Hiszek még, a futómúltam

Segíthet most, megszorultam

Ami az időt illeti

Fogy a fórom, ez nem döfi

A hidak feltűnnek sorban

A táv is fogy, de túl lassan

Hosszú a rakpart, ezt tudtam

Mert régebben tapasztaltam

Erre jó a futómúltam

Másra nem, ekkor már tudtam

Hidak alatt embertömeg

Bíztatnak zajosan, jöhet

Kicsit gyorsulok, köszönet

Minden másodperc jól jöhet

Egy fordító majd hídra fel

Oxigénhiány, nem jó jel

Majdnem tengerszinten vagyok

Mi lesz az Alpokban, ahogy

Rágondolok, kicsit jobban

Veszem a levegőt nyomban

Lejtmenetben ez nem nagy szám

A rakparton legyen nagy szám

Futok, futok, jól kivagyok

Gondolkodom, hogy ki vagyok?

Mit csinálok én ma itten?

Ja, a három óra, hittem

Hogy véghezviszem ma, igen

De mégsem, úgy tűnik nekem

Balra folyó, jobbra házak

Körülöttem futók áznak

Bár szerintem ők sem fáznak

Valószínű inkább fájnak

A tagjaik, ahogy nekem

De viselem türelmesen

Valamit valamiért nem?

Nincsen semmi sem ingyen, nem

Erős a gravitáció

A Föld ma óriásbolygó

Egy olasz futó engedi

Így e nagy erő leveri

Lábáról szegényt az útra

De felkel, elindul újra

Így rászolgálva a tapsra

Mely emeli őt magasra

Futok, futok, lüke vagyok

Mi lennék más, hogy itt hajtok

Ahogy zsoké hajtja lovát

Gyerünk, hajrá, gyerünk tovább

Így bíztatom magam csöndben

De nem faarccal, mert közben

Vicsorgok ám intenzíven

Bárki láthatja, hogy itt bent

Kemény harc dúl, lassan minden

Eldőlni látszik, na igen

Számolgatom a perceket

Látom, ma győzni nem lehet

Ellenfelem nem egy talján

Nem kenyai, nem is afgán

Nem japán és nem is kazah

Hanem ki más, mint én magam

Ellenfélnek kemény vagyok

Nyerni itt ma nem én fogok

Nyirmogok és számolgatok

Lassabban már nem futhatok

Itt a híd és a fordító

Egy ismerős parkon át, ó

Én üldögélni szoktam itt

Sörrel a kezemben, amit

Most nem kívánok, bevallom

Küldetésem van, így hagyom

Hogy lábaim cipeljenek

Tovább, kisördög szól, minek

De én rá sem hederítek

Elhagyom az országházat

Fáj nagyon, de most már fájhat

Nincs már egy szigetkörnyi sem

Mégsem az én napom, hiszen

A száznyolcvan perc csak álom

Ezt a csalódást kiállom

Csak lássam már meg a végét

Jövőre is lesz egy fénykép

A célban, melyen egy óra

Lesz látható meg én, olyan

Számmal kezdődjön, amelyet

Szeretek, és ez a kettes

A többi pedig mellékes

Felüljáró, kínszenvedés

Saci bíztat, de ez kevés

Már ebben a stádiumban

Váci út sem esik jobban

Futok, futok, hulla vagyok

Úgy érzem, hogy beájulok

Hol van a vasakaratom

Hívom, keresem, kutatom

Hé kisfiam, most légy makacs

Most mutasd meg, mint egy apacs

A harcmezőn, ne légy gyönge

Meg a fájdalomküszöbre

Emlékeztetnélek téged

Hogy majd jól feltolod, tényleg

Megint nagy volt a szád apám

Tisztelni kéne e távot, azám

Azért, mert voltál Sárváron

Nem kell elszállni, ámbár ott

Nem mentél rosszul, ez igaz

De ez egy másik nap, hisz az

Régen volt, és gondolj csak rá

Mi minden történt, na hajrá

Lassan vége, nincsen már sok

Próbálom, de nem gyorsulok

Hogy tenném, hisz hulla vagyok

Örülhetek, hogy még mozgok

Aluljáró és állatkert

Egy gondolatfoszlány jön, mert

Az utóbbi kellemes hely

Nekem is lenne ott még hely

Folytatnom kéne úgy vélem

Különben nem jut majd érem

És ha nem jut, akkor kérem

Nem hiszi senki, hogy én nem

Lógtam ezen jeles napon

Hanem itt voltam, és nagyon

Odatettem magam, azon

Reményben, hogy száznyolcvan perc

Elég lesz, de mégsem, hát pech

Itt van már a Hősök tere

Nem vagyok hős, csak átmegyek

Látom már a kordonokat

Igen, és most van egy óra

Az igazság pillanata

Hát végre túl vagyok rajta

Párszáz méter, nem sietek

Jól titkolom, nem is menne

Hallom már a szpíker bácsit

Vetít nagyon, és azám itt

Egy kis kanyar, célegyenes

Kicsit gyorsítok, így helyes

Hallom, bemondja a nevem

Időt nézem, rázom fejem

Bár tudtam, de kifejezem

Az elégedetlenségem

Megállok, nagyon jó, érzem

Nyakamban a hideg érem

Beérkeztem, és végül nem

Lehetek elégedetlen

Hiszen két perc nem a világ

Meghódíthatom még Kenyát

(Vagyis nem, hmm, inkább Spártát)

Akkor, hogyha minden jól megy

Vagyis az a száznyolcvan perc

Az áttörendő határom

Igazi amatőr álom

Legközelebb is próbálom

Mert futni jó, alig várom.

Bp., 2005 okt. 13.