A túrabot és használata

miki írta: 
Nehéz terepen felfelé a dolog úgy néz ki, hogy a botot/botokat magad előtt leszúrod, egyensúlyjavítás és a lábra nehezedő súly csökkentése céljából ránehezkedsz egy kicsit aztán felgyalogolsz hozzájuk. Felfelé két bot a legjobb, rövidre állítva.
 
Lefelé vagy vízszintes traverzben a botot mindig a HEGY FELŐLI oldalon kell tartani, ekkor ha a lábunk kicsúszik, a súlyunk automatikusan áttevődik a botra, megmarad az egyensúly. Ezt könnyebb egy bottal, a szabad kezünkkel egyensúlyozhatunk vagy kapaszkodhatunk. Ehhez is rövid bot a jó.
 
Vízszintes terepen akkor hasznos a bot (lehetőleg kettő, hosszúra állítva), ha a lábunk már nagyon fáradt és a lépéshosszunk lerövidült. Ekkor a két botot egyfajta galopp stílusban a lábunkhoz szinkronizálhatjuk úgy, hogy a lelépés előtt az azonos oldali bottal előre toljuk magunkat és a lépéshosszt megnöveljük. Igazából a botra nem rátámaszkodunk, hanem segítségével előre hajtjuk magunkat. Ekkor a bot talajfogási pontja a mindig mögöttünk van. Így drámai sebességnövekedést érhetünk el, de csak akkor, ha már fáradtak vagyunk és a lábaink lemerevedtek.
 
Akadályok leküzdésekor (kidőlt fa) a botot le kell szúrni a túloldalon és rátámaszkodva utánamászni/gyalogolni.
 
Érdemes megnézni sífutókat, az elv szerintem gyaloglásnál is hasonló. Szerintem 6 km/óra sebesség felett a bot már többet árt, mint használ, hasznos lehet viszont sárban, nagy szintkülönbségeknél, patakátkeléskor, sérülések esetén vagy ha a szintidővel küzdünk és növelni akarjuk a gyaloglósebességet. Nekem sokkal kevésbé lesznek vízhólyagjaim ha bottal megyek.

Güsziológus írta: 
A botot a lassan haladók szerintem arra is felhasználhatják, hogy ezzel ütik a gyorsan haladók nyomát!

Sánta Kutya (SK) 2003-03-11 (18426) írta:
Szóval bot: a terhelés egy részét átviszi a lábról a kézre, egyenletesebben fárasztja a szervezetet, kíméli a térdet, segít az egyensúlyozásban, ezért esetenként gyorsabb haladást is tesz lehetővé csúszásveszélyes helyeken, illetve emelkedőn. Gondoljunk mechanikából a két, illetve 3 vagy 4 ponton alátámasztott rendszerek stabilitására. :-) Főleg havas, ill. sáros időben előny, de van, aki egész évben használja. A tányérral ellátott klasszikus síbot kissé növeli a felületet is, és ezzel észrevehetően csökkenti a hóba süppedést. Kvázi ellökheted magad, mielőtt a lábadnak ideje lenne teljesen elsüllyedni. Nagyon hasznos a patakokon, fekvő fákon való átkelésnél is. Pl. előfordult (nyáron!), hogy az utat teljes szélességében elfoglaló pocsolyán nem tudtam átkelni. Visszamentem botot szedni, és így már sikerült, mert az út ferde peremén haladtam, ahol különben nem tudtam volna megmaradni, és a botot a pocsolyába téve támaszkodtam rá. Ez az eset is mutatja, hogy a 10000 forintos teleszkópos rádiótávirányítású szenzoros túrabot helyett az esetek jelentős részében a közönséges avagy erdei bot (husangus husangus) is megfelel. Sőt, kutyák ellen még hatásosabb is. :-)
Ennyit dióhéjban a bottal kapcsolatos legfontosabb tulajdonságokról.